A legrövidebb út a felébredéshez

 

A szerelem útja

Minden ember ismeri azt a varázsszót, hogy: szeretlek. Minden ember a szerelem varázslatában szeretne élni örökké.

A lélek emlékszik a nagy Őre. A nagy Ő minden hiányomat kielégíti, a szerelmemet beteljesíti, megelégedettséget ad. Örökké van a nagy Ő, mindenben tökéletes. A valódiba szerelmesnek lenni, az nem valaki, az nem egy nő vagy egy férfi. A valódi nem bír formával. Nincs formája, nincs nemisége. Tulajdonságok nélküli, test nélküli. Ez a tiszta szerelem, csak így lehet igazán szerelmesnek lenni. A „szeretlek” több szinten létezik, de csak egyetlen egy olyan hely van, ahol örökre szól.

Mélyre hatol ez a szó. Olyan mélységekbe, ahová nem léphet be senki és semmi. A lélek tudja, hogy neki szól. Az ártatlan léleknek. A nem érintettnek. A tiszta fényűnek. Ez a szó az ártatlan lélekben életre kel. Ennek van egy rezgése, és a lélek szerelem természetét tűzbe borítja. A lélek a saját természetével válaszol, ami a tiszta, személytelen szerelem. És a válasza nem valakinek szól. A Kedvesnek szól.

Mindig erre várt a lélek. Mindig ezt kereste, ezt a szerelmet. Mintegy elfeledve, hogy ez az önnön természete. Ettől a szerelemtől potyognak a könnyek, mert olyan tiszta. Olyan megérinthetetlen, végtelen, könnyű, és nem lehet betelni vele. A lélek lángra gyúl saját természete által. Ezt nem tudja megérinteni senki, semmi. Mindig tiszta marad ez a Szerelem. S a lélek átöleli magát a szerelmes ölelésben. Ez a nem kettős szerelem.

Ez az a tiszta szerelem, amire vágysz! Mindig is itt van. A lelked legmélyén. Oda, ahová semmi nem jut el. Sem a világ fájdalma, sem a problémák, semmi személyes. Ahol nincs zaj, ahol az örök érintetlenség van, és ez a lényeged. Ez önmagában gyönyörű! Nem személyről szól, nem személyes. És az nagy csoda, hogy az Isteni szerelem itt van ebben a testben, ebben a lélekben. Kívül kerested a feltétel nélküli szerelmet, a tiszta, nem mulandó szerelmet, miközben ott van mélyen benned. Mindig Isten szerelmesei vagyunk. Soha nem volt ez másként.

Nem lehet szavakban kifejezni, milyen Isten szerelme. Csak eltáncolni tudjuk. Nincs a világban olyan szépség, amihez hasonlíthatnánk. Nincs az a csodás érzés, amihez hasonlítani lehetne. Nem ér fel semmi ezzel a szerelemmel! Nincs olyan ember, aki Isten szerelmére ne válaszolna. Nincs olyan lélek, aminek a mélységeibe ne Isten szerelme lenne. Nincs más! Csak Isten szerelme. Nincs tudás, nincs nagyszerűség. Csak Isten szerelme van. Ez a lelki természeted. Semmi más. Ez a szerelem Istentől való. Betölti a testet és boldogsággá válik. Csak táncol, táncol a lélek, végtelen szerelmes táncban, szerelmes természetében. Nem függ senkitől, semmitől. Mindig is ilyen volt, mindig is ez volt. És a testen keresztül megnyilvánul a lélek szerelmes természete. Megnyilvánítja térben és időben önmaga örömére.

Ez a szerelem a Kedvessel összeköti a mennyet a földdel. Megszünteti az ellentéteket, mert mindenhol a Kedves van, és felismerjük, hogy ez mi vagyunk. A Kedves szerelembe esik a Kedvessel. Szerelembe esünk önmagunk igaz szerelmes természetével. Megszűnik a felosztottság. Megszűnik külön lenni ég és a föld, férfi és a nő, a kint és a bent, a fent és a lent, a minden és a semmi, a jó és a rossz, minden ellentét, a forma és a formamentes, a valaki és a senki, a magasztos és a kárhozat, evilág és túlvilág, a legnagyobb és a legkisebb. Megszűnnek a határok, a formák határai, mert minden a Kedvesből van, a szerelemből van, az örök beteljesülésből van, az örök kielégülésből van, és mindez egyszerre.

Már nem akarunk nagy dolgokat elérni, mert már elértünk mindent. Ezt kerestük. A bizonyosságot az örök boldogságról, az örök-létezésről, a „mindigségről”, ami újra és újrakezdődik, és újra beteljesül. Csodálkozva vesszük tudomásul, hogy létezik az Ígéret földje, és mindig is ott vagyunk. Ez az Ígéret földje az osztatlan valódi önvaló, a már beteljesült. Amiben minden ott van, amire vágytunk, és az is, amiről fogalmunk sem volt. Mi vagyunk a Kánaán, az osztatlan önvaló. Hát nem csodálatos?

Ekkor a Szépség van. Mindennek a lényege a Szépség. Isten esszenciája a szépség. A szépség idő- és térnélküliség, formamentes, kettősségen és egységen túli. Nem meghatározható sem a forrása, sem a helye, sem az oka. A Szépség csak van.
A Szépség Isten tükre. Ez a Szépség ott ragyog minden lélekben.

Ha megérint a Kedves szerelme, szökj meg! Add neki magad! Érzed, hogy nem csalódhatsz benne, mert hazavisz az Ígéret földjére, az osztatlan önvalóba.